9.

Nem is igazán álomnak tűnt, olyan érzésem volt, mintha Harry tényleg ott lett volna, teljes valójában, de valahogy mégis távolinak tűnt. Miket beszélek, hisz meghalt, de mégis azt akarja, hogy feltámasszam. Legalábbis ilyen értelemben beszélt erről a felettébb megborzongató témáról.
Alig volt energiám ahhoz, hogy felüljek, kicsit sem éreztem magam élénknek, sokkal inkább egy élő halottnak. Így a takarót kissé lejebb húzva homályos kép jelent meg előttem a szobámról. Csak halványan reménykedni tudtam, hogy még nincs hétköznap és nem aludtam olyan sokat.
Ennek bizonyítása jeléül hallottam, ahogy az ajtó nyitódik és egy ismerős személy lép be rajta, majd az ágy kissé besüllyedt és egy jól eső meleg kéz ért az arcomhoz, majd apu mosolygós arcát láttam meg, amitől én is mosolyogtam volna, ha nem lettem volna olyan kába.
-Jó reggelt hercegnőm! - suttogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Morogtam egyet, majd megerőltetve magam, kinyögtem egy jó reggeltet.
-Gyere le reggelizni, utána vasárnapi apa-lánya program veszi kezdetét. És ezen a héten azt csinálunk, amit te akarsz.
Lejjebb húztam a takarót és ülő helyzetbe tornáztam magam, s nagyot nyújtózva ásítottam.
-Ez az, végre nem a közös autószerelés lesz beszervezve.
Halkan kuncogtam, végre aránylag rendbe jöttem és a humorom is megmaradt. Apu erre szélesen vigyorgott és összekócolta a hajam.
-De szeretni szoktad... - halkult el a hangja.
-Persze, mert vannak vicces részek.
Átöleltem aput és újabb ásítások közepette sikerült talpra állnom, s ismét az apró nyikorgás jelezte, hogy van egy kis súlyom. Igen, lány vagyok és a lányoknál ez fő probléma, de hevesen tereltem ezt a padló korára, hogy mennyi mindent átélt eddig. De apu is gyakran viccelődött, de erre sértődékeny is vagyok.
-Éhes vagyoook! - tudattam apuval, aki sűrűn bólogatva invitált le a konyhába.
Már megszokva a helyet, rutinosan szedegettem ki mindnet, beleértve a műzlis zacskót, meg a tejet és egy kis zöld kerámiatálat, egy kanállal gazdagítva.
Az egyik lábszáramat behajlítva azt a széke helyezve helyet is foglaltam, a másik lábamat meg szabadon lóbáltam az asztal alatt. Apu velem szemben foglalt helyet egy újsággal a kezében, az asztalon lévő kis kávéscsészéből néha-náha kortyolt egy keveset, majd tekintete rám tévedt.
-Mihez volna ma kedved? - kérdezte a program után érdeklődve.
Legszívesebben az alvást választottam volna, de sejtettem, hogy ilyen lehetőség nem vehető számba.
-Legjobban?
Bólintott.
-Leginkább ahhoz volna kedvem, hogy először elmenjünk anyuhoz, majd origamizhatnánk - vetettem fel az ötletet.
Letette az újságot a helyére és egy szomorú pillantás után kíváncsiságot véltem felfedezni a szemébe.
-Origami?
Mindig is nagyon szerettem origamizni, csak kevésszer jutottam el odáig, hogy neki is álljak és per pillanat ez az első tevékenység ami eszembe jutott.
-Arra gondoltam, hogy mivel ez a ház olyan üres, készíthetnénk valamit, ami feldobja az egész hangulatát, hogy otthonos legyen.
-Igazad van, valóban jót tenne neki.
A reggelit befejezve elsőként anyu meglátogatása jött, ami könnyeket csalt a szemembe, de azokat félresöpörve készülődtem tovább. Négy éve...négy éve annak, hogy megtörtént az a baleset.

-Hé, hé Lillian lesz egy buli Joshéknál, egyszer bele kéne merülnünk a társasági életbe! - nyaggatott Louise. Valóban sokszor csodálkoztam, hogy még miért van velem, hiszen senki sem barátkozott velem, de mégis ő olyan más volt.
Nagy bátortalan voltam ebben a helyzeteben, hogy mit is kéne tennem, hisz még csak tizenhárom éves voltam és a bulizás teljesen tabunak tűnt, ráadásul mivel így is alig illeszkedtem be, ez hatalmas lépés lett volna, viszont lehetőségem nyílt volna megmutatni, hogy én is tudok tenni annak érdekében, hogy ne tűnjek árnyéknak.
Nagyot nyeltem, bizonytalan döntés volt, életem hatalmas hibája, de kockáztattam.
-Nem is tudom Lou... - vakargattam alkarom idegesen.
-Na, kérlek Lili - kényszerített bele a helyzetbe. De mégis választhattam, lett két lehetőség, nem volt kényszerítve, de annak éreztem, mert ha én ebbe nem megyek bele, azt gondoltam, hogy a barátságának az elvesztését vonja magával.
Bátortalanul bólintottam egyet. Louise elmosolyodott, majd elkapva a karom, húzott maga után, eszméletlen ruhatára volt és mivel egyméretű ruhát hordtunk, így mindene rám jött. Ekkor szerettem bele a ruhákba, na neki tömérdeknyi volt belőle. Mint minden korombeli lány, már tizenhárom évesen úgy éreztem, hogy én kész nő vagyok és előttem heverhet az egész világ, akár olyan ruhát hordhatok, mint a felnőttek.
Louise mindenfélét rám aggatott és ki is sminkelt, már este felé járt, mire végzett. Azon az egy estén nem éreztem bűntudatot, mintha semmissé vált volna, szinte szabadnak éreztem magam, egy olyan adrenalin löket járt át, amitől nem is gondolkoztam semmijen cselekedetem. Eddigi szerény személyiségemet meghazudtolva léptem ki Louval a hűvös kinti levegőre.
A magassarkú felettébb kényelmetlen volt elsőre, a feszülősnek ható ruha is szokatlan volt, egy hengerelt sushinak éreztem magam, csak egy hínárba göngyölt haldarab...rizzsel.
Louise számomra ismeretlen haverjai addigra már a ház előtt álltak az autóval és kevésbé sem józan állapotban elvittek a buli helyszínéig, ahol javában zajlottak az események. 
A zene üvöltött, mindenki táncolt, bent tömve volt minden rész, pia szag terjengett a levegőben, az egyik sarokban hánytak. Feletébb nem tűnt pozitív látványnak.
Megéreztem, hogy az a retikülömben rezeg a telefonom, kinyitva kivettem a készüléket.
"Anyu"
Louise átvetette a nyakamon karját és egy férfiakat megszégyenítő böfögést hallatott.
-Az esti ellenőrzés? Add ide!
Egyszerűen kivette a kezemből a telefont és kinyomta, azután nem is emlékszem mi lett vele.
Ezért mondhattam, hogy sosem volt barátom, mert az olyan ember nem barát aki képes ilyet tenni felelőtlenül függetlenül a korától egy "barátjával". 
A parti egy pillanatig sem apadó hangulattal rendelkezett és kezdtem egyre jobban feszültnek érezni magam, hogy az a rendkívül zárkózott lány, hogy tudott egy másodpercre is ilyen helyre akár rá nézni is, nem ám ott lenni.
A következő percekben a zenét túlüvöltő sziréna hallatszott, mire mindenki rémült arcát láthattam. Nem tudom elfelejteni, ahogy az a sok ember egyszerre özönlött ki az épületből. Elhalkult a zene, mindenki sikított, rendőrök vették körbe a helyet. És meg kell, hogy mondjam Louise egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy cserbe hagyjon vagy sem, úgy ott hagyott, mint a fene.
Mivel egy csepp alkohol sem volt bennem, csak a mámoros illatától részegültem meg egy kissé, a rendőrök haza vittek, és szerencsére nem a sitten kötöttem ki, ez csodával határos volt.
Csöngettek, semmi.
Előhorgásztam a lakáskulcsom és kinyitottam a házat, de sehol senki. A biztosurak egy szóbeli figyelmeztetéssel ott is hagytak. 
Igazából örültem, hogy a szüleim nem látnak egy konkrétan szajhának beöltözve, de mégis zavart, hogy nem tudtam hol vannak. Gondoltam visszahívom őket, de a telefonom valahova elkeverhettem a buli közben. 
A vezetékes telefon hangjára lettem figyelmes, a magassarkút lerúgva magamról siettem oda mezítláb.
-Háló? - szóltam bele.
-Jó estét kívánok! A kórházból telefonálok, Monika Wals hozzátartozójával beszélek? - érdeklődött egy számomra ismeretlen hang.
Szívem hevesen kezdett verni, nem tudtam hirtelen mit is válaszoljak.
-Igen, a lánya vagyok. Mi történt?
Kétségbeesetten szorongattam a kagylót a fülemnél, s nagyot nyeltem.
-Az anyját elütötte egy autó, most kómában van...
És innen minden kiesett, nem tudtam figyelni a nő mondandójára, leejtettem a kagylót. A földre rogytam és remegő ujjakkal a telefon melletti papírokat kutattam át, és egy taxit hívtam, bár szerintem inkább tűnhettem egy éppen halálfélelemben lévő személynek.
Minél előbb a kórházban akartam lenni, úgy fél óra múlva be is futottam. Kócosan, szakadtan és megviselten rohantam oda a portáshoz, aki a szoba számot mondta el, majd egy szúró érzéssel a szívemben rohantam a kórteremhez, ami előtt apu ült. Kezeibe temette arcát, teste meg-megrázkódott. Megrohamozva őt, átöleltem s erősen szorítottam magamhoz. Nem mertem benézni a szobába.

Sziasztok!
Remélem nem lett rosszabb rész, mint az eddigi, igyekeztem izgalmas részeket belecsempészni. Véleményeket várok kommetbe. További szép napot!

-Cat.xoxo