15.

A buszmegállóban álltam, kapucnimat jól fejemre húztam, mert a szokásosan remek időjáráshoz hűen megint csak esett, de az esernyőmet otthon hagytam, időm meg nem volt visszamenni érte, így, lehetőségek híján, csak álltam és vártam.
Nagyon furcsának hatott, hogy körülöttem senki nem volt, pedig általában sok tinédzser várja a buszt. Így, egyedül, unalmasan teltek a percek, mígnem az eső halk kopogásai mellett egy másikat észleltem, egyre közeledve hozzám, majd közvetlen mellettem állt meg.Mélyen magamba szívtam a levegőt, majd lassan engedtem ki.
Ujjaim ökölbe szorultak, tudtam ki áll mellettem, már messziről lehetett érezni azt a halálszagot.
Hosszúnak tűnő percek teltek el, mire megérkezett a busz. Sietősen szálltam fel rá, felmutatva bérletemet és reménykedtem, hogy Ő nem száll fel, de amint hátra fordultam ezt ellenőrizni, ott volt.
Kapucnija kissé feljebb csúszott, így még inkább biztos lettem benne, hogy valójában ki és mi Ő.
Arctalan démon.
Az arctalan démonok valójában nem szellemek. Gyakran nevezik őket hírnököknek, bár én még nem nagyon találkoztam ilyen démonokkal, a sok történet alapján mindenki egy nő képében meséli őket. Ezek a teremtmények kísértenek éjszaka, az álmok világát bolygatják. Úgy gondolják hogy az arctalan démonok próbálnak valami üzenetet, vagy figyelmeztetést átadni az álmodó személynek, bár ezek általában nem eléggé világosak, hogy mi is a lényege az aktuális üzenetnek. Ezek a teremtmények szoktak adni egyfajta értesítést arról, hogy valamin részt fogsz venni, ami nem feltétlenül jó neked, vagy ha valamit meg kell változtatnod. A jó hír az, hogy azon kívül, hogy megijeszt, más kárt nem tud okozni.
Vannak ritka pillanatok, amikor valakit élőben látogat meg annak érdekében, hogy ne következzen be hatalmas csapás az illető életében.
-Hannah...
A fejembe férkőzött a hang és a nevemet suttogta.
A busz üres volt és a rossz időnek hála a kissé sem fényes környezet is rásegített arra, hogy egyfajta félelem érzet kerítsen hatalmába. De hiszen ez a szándéka, nem? Lehet, hogy álmodok...
De nem, abszolút éreztem, hogy minden valós.
Hirtelen éreztem, hogy gyengül a lábam és alig bírok megállni rajta, a szemem előtt több emlékkép suhant át, minden rossz pillanat, ami ért életemben. Ráestem az egyik ülésre, kezeim remegve kerestek kapaszkodási lehetőséget. Csapásként ért a rég történtek emléke, hirtelen termettem ott egyik időből a másikba. Mikor kilenc évesen végig néztem, ahogy előttem boncolnak fel valakit, a következő képen már tíz voltam, amikor én egy embert cafatokra téptem, tizenkét évesen megöltem a barátaim, következő évben egy vámpír felgyújtotta a házunkat, ahol az egész családom bent égett, én meg csak álltam, világomat nem tudva. Rákövetkező évben kiirtottam egy egész vámpír csoportot, aminek vagy húsz-harminc tagja volt. Aztán egy hosszabb évekre visszanyúló emlék, amikor véresre vert pár részeg vadász öt éves korom körül.
S láttam a lényeget, láttam mi lesz, ha valakinek is elmondanám, nem hinne nekem. 
A busz hirtelen elindult, én meg egyszerre csak visszatértem a jelenbe.
Kintről sütött be a nap a buszba, majdnem megvakított. Körülöttem vihorászó lányok, erősen artikuláló fiúk, mind belemerülve a beszélgetésbe.
A kapucni a fejemen volt, kezem erősen szorította az előttem lévő ülés háttámláján a kapaszkodót. Ujjaim leestek onnan, majd leszedtem a zavaró anyagot a fejemről.
Láttam a háborút, vámpírok és vadászok között, ami a Föld pusztulását okozza.

"Csillagok égtek el és mindenre sötétség borult
Eltiport imák, megtört-megölt ölelés maradt csak nyomán.
Láttam nevetést szörnyű helyeken,
Égi jelenést szétlőtt tereken,
Mennyi zokogást, féltve ölelést."
(Részlet)

Azt hiszed, hogy ilyen nem történne meg, de mi van, ha mégis. Nem ők teremtették meg a világot, de mégis ítélkeznek felette és ők ölik meg.
Ahogy körbe néztem az arctalan démont sehol sem láttam már. Már nem tudom mi igaz, s mi nem.
Az iskola elé érve megláttam az ismerős arcokat, akiket rögtön üdvözöltem. Josh, Andy, Danielle, Perrie, Eleanor, Olly és én tartoztunk a falkába.
Josh, a falkavezér állt a középpontban és szóra nyitotta száját.
-Tegnap meggyilkolták a másik falka egyik tagját, Noelt. A vadászok végeztek vele, rajta volt a nyom - ecsetelte.
A nyom, amiről beszélt, az egy  háromszög, benne egy körrel és a csúcsából kiinduló függőlegessel szeli ketté.
-És mi miért foglalkozunk más falkákkal? - kérdezte unottan Perrie.
Én értettem, hogy miért volt ez olyan fontos, viszont Perrie értetlenségét megértettem, hisz nemrég lett tag és nem mindennel van tisztában, hisz ez az egész még új neki.
-Ha az ő falkájukat vadásszák, lassan eljuthatnak hozzánk is - feleltem.
-Így mi is veszélyben vagyunk tőlük.
-De régen csak vámpírokat öltek, meg az ellenséges falkákat délen, ahol van is egy barlanguk. De az itteni falkák nem ellenségesek, még az átmenetileg bevonuló, vándorló fajták sem. És illegális a farkas vadászat - a vezéren látszott, hogy aggasztja a dolog és legszívesebben visszavonulót hirdetne, hogy megvédje a falkát, hogy elkerülje a velük való ellentétet és béke, harmónia honoljon. De nem ilyen egyszerű, ha az egyik fél nincs benne.
-Nem mintha a vámpír vadászat az lenne... - jegyezte meg Danielle.
-Ki nem szarja le azokat a vérszívókat? - horkant fel Andy.
Josh leintette őt, hogy ne szóljon így róluk.
-Szerintem jogtalanul ne beszélj. Ők is ölnek, mi is ölünk embert, nem vagyunk különbek. Inkább ilyen időkben össze kéne tartanunk - szólt bele a beszélgetésbe Olly is.
Andy messziről köp a vámpírokra és úgy utálja őket, hogy ha nem lenne vérfarkas, vadásznak született volna legszívesebben..
-Mindezekről az tehet, hogy nincs meg a vezetőjük a vadászoknak, mióta kihalt a Valkson család nem ugyanaz minden. Mr. Valkson tudta hogyan tartsa a kezében az egész szervezetet, de most senki sincs a helyén és szinte minden találomra történik ott. A törvénykönyvet szabályosan a kukába hajították - rázta a fejét értetlenül a vezér.
Beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Pedig már készültem elmondani, hogy mit láttam, vagy álmodtam reggel, lehet nem hittek volna nekem, hisz az arctalan démonokról esetleg rémtörténetekből hallasz.
Mindannyian fölpattantunk és siettünk az aktuális termünkbe, ahol lesz óránk. Én történelemmel kezdtem. Berontottam a terembe, ahol Mrs. Morgansan már a névsort olvasta.
-Jelen - feleltem, amikor az én nevemhez ért.
Mikor Lillian nevéhez ért, kétszer is rákérdezett, majd füzetéből felnézve, feltolta az orrán a szemüveget és körbe nézett az említett személyt keresve, majd amint feladta, csak rosszallóan rázta a fejét és egy ikszet húzott a neve mellé, ahogy szokta.
Már vagy egy hete nem láttam Lilliant, csak az üres padja állt mellettem. Éreztem, hogy ennek a háta mögött van valami és nem csak egy megfázás miatt hiányzik, hisz ő különleges, nem hiába akarják sokan megkaparintani, hisz ha sikerül, akár halálos fegyver is lehet, amint megtudja milyen erő birtokában van.
A történelem ne ismételje meg magát. Ami elmúlt, elmúlt és nem hiányzik senkinek.
Az utolsó óra végeztével lassú léptekkel haladtam a folyosón, gondolataimba mélyedve, amikoris Mrs. Morgansan sietős léptekkel közeledett felém.
Kérdőn néztem rá, miközben köszöntöttem.
-Hannah, kérlek, elvinnéd Miss Briksnek a feladatlapot? - nyújtotta át az említett lapot.
Bizonytalanul elvettem tőle és rábólintottam.
-Persze. Úgyis készültem meglátogatni.
Barátságosan elmosolyodott és elköszöntünk.
Ha Lili nem hívott volna meg hozzájuk, akkoris tudtam volna az oda vezető utat, szerintem mindenki tudja, hogy ez a ház hol helyezkedik el, még ha álmából keltik is ki, akkoris rögtön el tudja mondani, mintha csak a nevét kérdeznék.
A muskátlik szép virágokban álltak az ablakpárkányon, a kert is rendezett volt arrafelé, gyönyörű környék volt. A hosszú utcákon átbaktatva végre elérkeztem Lillianék házához. A kapucsengőt megnyomtam, majd vártam a reakcióra, de semmi. Így beengedtem magam és az ajtón kopogtattam. Az autó a felhajtón állt, így gondoltam legalább az apja otthon van.
Hosszas próbálkozás után hallottam ahogy kattan a zár és nyitódik az ajtó, de csak résnyire.
-Ki az? - suttogta egy férfias hang alig hallhatóan.
-Hannah vagyok, Lillian barátnője és egy osztályba járunk. Mrs. Morgansan, a történelemtanár megkért hogy hozzam át a feladatlapot, amit ki kell tölteni, mert vannak benne olyan kérdések, amik szerepelhetnek a dolgozatban.
Az ajtó kinyílt, a férfi lehajtott fejjel állt és beljebb invitált.
Keztem megijedni, hogy vajon mi történhetett, abszolút nem volt természetes Mr. Briks cselekvése.
-Ülj csak le a kanapéra - felelte kicsit hangosabban, de még így is alig volt benne élet - Mivel Lillian barátnője vagy, így tudnod kell valamit.
Úgy tettem ahogy kérte és elhelyezkedtem a kényelmes kanapén, majd feszülten vártam amint leült a férfi is mellém. Élettelen tekintetét rám szegezte, amitől láttam eléggé beesett arcát, rosszul nézett ki.
-Tegnap este amint hazaértem a munkából, már messziről láttam, hogy egy idegennek tűnő autó parkol a háznál, de mivel sötét volt, így nem vettem ki belőle sokat. Amikor kiszálltam, valakik lefogtak, megjelent a lányom is és ők meg elvitték. Engem meg megfenyegettek, hogy ha fel merem hívni a rendőrséget, megölik őt - véres szemeit könnyek csípték ahogy mesélte.
Szemeim kikerekedtek. A vadászok. Biztos megint ők tehetnek róla, ez egész nem történt volna meg, ha Zoé rendesen a kezében tartja a történéseket. Erről neki is kell tudnia.
-Tudok segíteni - feleltem.
Meglepetten rám nézett és remény szikrája csillant meg a szemében, úgy tűnt, mintha kezdene az élet visszaszivárogni belé.
-De ahhoz muszáj lesz, hogy beszéljek egy ismerősömmel. Tudom kik vitték el a lányát és higgye el, vissza fogjuk szerezni.
-Kérlek, hozd őt vissza nekem. Már senkim sem maradt, csak ő, az én egyetlen kislányom. Nem tudom mesélte e, de az anyja kómában feküdt a kórházban, és már remény nem volt, hogy valaha felébred, csak a készülékek tartották életben. Amíg egy egész családunk volt, mindenünk megvolt, mert ott voltunk egymásnak és a szeretetnél nincs is fontosabb és mikor egyenként szakítanak el egy darabot az olyan, mint sok-sok függőleges vágás a karodon, nem bírod összevarrni. Ma reggel hívtak a kórházból és a feleségem eltűnt... - hanyatlott feje tenyereibe.
-Tessék? - azt hittem rosszul értem - Mi az, hogy eltűnt?
-Mikor reggel ment ellenőrizni az ápolónő a feleségem, nem találta az ágyban. Senki sem látta, még a kamera felvételein sincs rajta, hogy a folyosón járt volna és az, hogy a negyedik emeletről ugrott volna ki, szintén lehetetlen.
Nem volt semmi összefüggésben. A vadászok tették? Ők rabolták el? De mégis mi értelme van, hogy elviszik Lili kómában lévő anyját? Vagy valaki más tette volna?
Milyen világot élünk mi...

Sziasztok!
Sajnálom a késést, de két hét gyakorlat után, az ilyen ötkor kelek és ötkor érek haza helyzet után nem nagy kedvem volt írni. Viszont. Következő héten ne számítsatok részre, mert egész héten mamámnál leszek, mert onnan közel van az a hely, ahova közmunkára megyek és ott nincs wifi, hétvégén meg barátnőméknél leszek, kakasfesztiválon, aztán megint mamához, úgyhogy két hét múlva max hétvégén. Nagyon sajnálom, de nem tudom mikorra beszervezni. De nagyon igyekszek. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész, kommentbe kíváncsian várom a véleményeteket! Ha tetszett, iratkozzatok fel!