2014. október 27., hétfő

21.

A hideg végig futott rajtam, ahogy a szobában, bizonytalan léptekkel haladtam a gyertyákkal kirakodott kör felé, A kevés fényforrás egy kör alakban volt elhelyezve hézagosan és köztük kristálykövek voltak. A kör közepén húzódott egy vonal, ami homok szerű anyaggal volt kialakítva és egyik oldalán volt Harry teste, a másikon a lelke. Rossz érzést keltett bennem, elbizonytalanodtam, hogy nekem valóban meg kell ezt tennem, de az utolsó pillanatban, amikor már elvállaltam, nem futamodhattam meg.
Nagyot nyeltem és a Zoé által megjegyzett papír után nyúltam, ami a kör mellett volt és felemelve elolvastam. Belehelyeztem az első hozzávalót egy fémtálba, majd összenyomkodtam egy fakanállal a kis darab növényt, ahogy írva volt, apró darabokra tépődött és ahol jól megnyomtam, sötétebb színű lett.
-Jól van Lillian, már csak vagy tíz lépés és végeztél!- apró szövegekkel nyugtatgattam magam, hátha így sikerül ép ésszel túlélnem ezt és nem dilizek bele.
A következő lépés a rituálé szövegének elkezdése, első mondata.
Talán ez az a rész amit a kifejezetten tanult és tapasztalt boszorkányok végeznek, ezért nagyon megijedtem, hátha rosszul ejtem. Nem is az anyanyelvemen volt a szöveg, feltehetőleg latinul, vagy egy nagyon ősi kelta nyelven, vagy egyszerűen nem magyarul. Igyekeztem a tőlem telhető legjobb kiejtéssel és hangsúllyal olvasni, közben folyamatosan tettem bele a hozzávalókat,nem tudtam hogy jól csinálom e, de a kinti egyre haragosabb időjárás csak erre utalt, hogy mégsem felesleges a fáradozásom.
Mindenfélét a megfelelő sorrendben adtam hozzá, meg-megszagoltam kíváncsiságból, majd egy undorodó arckifejezéssel alábbhagyott ez a kíváncsiságom.
Már az utolsó előtti lépésnél tartottam, hogy be kell kennem Harry testét ezzel az igen furcsa kenőccsel, amit eddig elkészítettem. Kézzel belenyúltam ebbe a maszlagba és egyenletesen kezdtem eloszlatni meztelen bőrfelületén, finoman értem hideg bőréhez. Közben hajam a vállamról a szemem elé hullott és tiszta kezemmel újra hátra söpörtem. Tekintetemet igyekeztem nem Harry kidolgozott  felsőtestén legeltetni, de olyan gyönyörűnek festett ahogy mint egy porcelánbaba, tökéletes és tükörsima és a gyertyák pislákoló finom fénye verődik vissza róla.
Letettem a fémtálat, majd tiszta kezemmel megfogtam a papírt.
-Az utolsó lépés... - kezdtem olvasni hangosan - ...a friss, ereidben folydogáló vérből itass meg pár cseppet először a lelkével, s majd a testével.
Nagyot nyeltem, véradásra nem számítottam. Volt egy kisebb kés oda helyezve a szőnyegre, gondolom pont erre a feladatra tette oda nekem Zoé. Féltem, ráadásul a vért sem bírom nagyon. Mindig mikor véletlenül megvágtam magam a konyhakéssel, vagy egy könyv lapjának szélével, mindig elájultam a kevéske vértől, így még nagyobb gondot okozott számomra ez a feladat.
Régebben mikor próbálkoztam olyannal, hogy öngyilkosság, sosem mertem megvágni magam, túl gyáva voltam hozzá.
Egyre hangosabban és szaporábban vettem a levegőt, és végül szem lehunyva, de sikerült megtennem és tenyerembe mélyesztettem a hegyét, épphogy kiserkenjen a sűrű, vörös folyadékból pár csepp. Úgy tettem, ahogy írták, ökölbe szorítottam kézfejem, majd először a léleknek, aztán a testnek adtam egy keveset.
Tekintetemet mindig elvezettem róla és gondolataimat is igyekeztem rendezni, bár ez a körülöttem lévő világ elhomályosodásáról és hogy kezdtem csillagokat látni, nem segített.
Nem foglalkozhattam a kis sebemmel, mert azonnal rohantam a rituális szöveget tartalmazó könyvhöz és olvastam a cifrábbnál cifrább szövegeket.
-"A malis vituperari laus est. Contra vim mortis non est medicamen in hortis..."
Szívem eddig is hevesen vert, de azt hittem kiakad amikor láttam, hogy Harry kezd egyre feljebb emelkedni. Ahogy az energiahullámok felém csaptak, nagy erejükkel egyre löktek hátra, de folytatnom kellett a szöveget.
-"Hic locus est ubi mors gaudet, succerere vitate..."
Félve fel-felpillantottam Harryre, akiből fénycsóvák jöttek elő, így szemeimet összeszűkítve olvastam. Szinte már ordítva kántáltam a szöveget.
- "Memento mori! Do ut des!  Memento mori! Do..."
Egy erős lökéssel akkorát csapódtam a falba, hogy egy pillanatra még az eszméletemet is elvesztettem. Fejemhez kaptam, nedvességet éreztem, majd láthattam is hogy vér szivárog a fejemből. Próbáltam félrelökni mindent és térdre ereszkedve igyekeztem talpra állni, de állandóan megszédültem.
-"Memento mori! Do ut des!"
Ez volt az utolsó szavam mert itt már nem bírtam állva és azonnal a földre rogytam, nem láttam mást, csak sötétséget.

***

A kinti tájat szemléltem, nem tudott semmi sem megnyugtatni, hisz karba font kézzel ácsorogtam csak és vártam, mást nem tudtam tenni. Aggódtam hogy mi folyhat bent.
Louis egy idő után odajött hozzám és megnyugtatáskép karját óvatosan a derekamra helyezte, majd közel húzott magához. Bár nem tüntette el a nyugtalanságot, ami miatt szemöldökömet összehúztam és aggódva néztem tovább a kinti szürkületet.
Sokáig álltunk így, szótlanul. 
Aztán kezdődött minden, látni lehetett a természeten a történések hatalmát, súlyát,szinte lázadott, ahogy megmutatkozott az égi háború. Zavart hogy nem tudom mi folyik bent, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá. Tudom hogy Lillian nem csinált még ilyet, de bíznom kellett benne, hogy elsőre is menni fog. Így igazából belegondolva, most belerángattunk ebbe az egészbe egy olyan lányt, aki még szinte alig élt valamennyit, nem tud sokat a dolgokról, nem tapasztalt hasonlót, mégis segít nekünk. 
Hallani lehetett a bentről kiszűrődő latin szöveget, aminek hangereje egyre csak nőtt, majd egy hatalmas koppanás, amire mindannyian felkaptuk a fejünket.
-Louis - szólítottam meg - Be kéne menni, hátha valami rossz történt - lágyan szóltam hozzá, de félelmem egyre nőtt bennem. Louis is érezhette, hogy valami nincs rendben. Időben kell cselekednünk.
Ideges voltam. Az igen nagy energia megmozgatása miatt most nem éreztem hogy Lilliannek mekkora az energiaszintje, de nagyon rossz előérzeteim voltak.
Louis arca elkomorodott, kezei lehullottak derekamról, majd nagy léptekkel átszelte az ablak és ajtó közti távolságot. Én is követtem. Nem jó dolog megzavarni ezt a fontos, bent történő eseményket, de biztosnak kell lennünk mindenben.
Amint az ajtóhoz értünk, az azonnal megadta magát a pántjainak és hatalmas erővel csapódott ki, ezáltal Louist és engem is neki szegezve a falnak.
Felszisszentem, majd Louis arrébb taszította az ajtót és segített felállni. A többiek már bent voltak a "csatatéren" ahol Lillian feküdt a szoba közepén ájultan. Nem messze tőle pedig Harry, immár egy testben. Megijedtem, hogy mi van ha elkéstünk... Itt minden másodperc késés rosszat vonz maga után.
-Gyerünk, vigyük őket valamelyik szobába és fektessük le az ágyra! - adta ki a parancsot Louis, majd hirtelen rám nézett - Zoé, te vidd Lilliant a sajátodéba, én viszem Harryt az enyémbe!
Bólintottam, majd Suzie segítségével átcipeltem Lilit a szobámba és elfektettük az ágyra.
Gyorsan megnéztem van e pulzusa. Alig, de volt.
-Legalább még él, ez jó hír! - nyugodtam le kissé, majd Sue felé vetettem egy apró mosolyt.
A fején lévő sebet azonnal kitisztítottam és lekezeltem, majd bekötöztem. 
- Itt hagyom rád, addig gyorsan átugrok és megnézem mi van Harryvel, mindjárt jövök!
Sue bólintott és Lilliant kémlelte.
Ez az egész sikeresen kicsapta az áramot az egész házban, ezért előhalásztam egy zseblámpát a folyosón lévő szekrényből és igyekeztem Lou szobája felé.
Bent mindenki az ágy körül állt.
-Na, mi a helyzet? - érdeklődtem.
Én is csatlakoztam a körhöz és a békésen szuszogó Harryt figyeltem.
-Úgy látszik, hogy minden a legnagyobb rendben, sikeres volt a hadművelet és most alszik - adott jelentést Zayn.
-És ott? Lilliannel mi van? - tudakolta Niall, de a többi is felém fordult felvont szemöldökkel.
A fejemet vakargatva szegeztem a tekintetem a földre.
-Hát...van egy csúnya seb a fejét, amit bekötöztem, de szerintem amikor felkel szédülni fog, vagy enyhe zavarai lehetnek még, de akkora nagy baj nem lett, megmarad - feleltem.
Mindenki kezdett megnyugodni és szétszéledni. Niall, Zayn és Liam lementek a nappaliba, én is velük akartam tartani, de visszafordultam hogy Louis nem jön e.
-Menjél csak, én itt maradok vele - intett kifelé.
Bólintottam, majd egy csókot nyomva piroskás ajkaira.
Még benéztem Suziehoz, hogy jön e le, de csak nemlegesen rázta a fejét, ezt is letudva én is a többiekkel tartottam le a lépcsőn, a nappaliba.
Kint már kezdett feljönni a nap, a nappaliban be volt kapcsolva a tévé, ahol a híradóban mindenhol az itteni nagy viharról volt szó, egyesek Isten figyelmeztetésének vélik, mások ezt cáfolják. Egy bögre vérrel én is helyet foglaltam a kanapén, majd az agysejteket pusztító műsort bámultam.
Csak abban reménykedtem, hogy minden rendbe jön, hogy végre sikerül mindennek a helyére állnia, talán Sue újra megszólal, nem lesz mindenki olyan, mint akibe csak hálni jár a lélek. Ha már arra lettünk kárhoztatva, hogy örökké ennek a koszos Földnek a felszínét koptassuk, akkor ne így tegyük.
De mégis. Valami ott bujkált a fejemben, ami felzaklatta a lelki világomat, úgy éreztem, hogy ezzel inkább elindítottunk valamit, ahelyett, hogy elsimítottuk, lezártuk volna.

Sziasztok,
sajnálom, hogy idáig várakoztattalak titeket. Igyekeztem ezt is összehozni, de már éreztem, hogy nagyon kijöttem ebből az egészből, de jó volt újra belelendülni, bár nem lett az igazi, még volna mit javítani, hosszabb is lehetett volna, de már tényleg nem akartam tovább húzni. Nem szeretnék indokokat sem felsorolni, hogy miért nem hoztam részt, ez most így jött ki, sajnálom. Remélem nem lett rossz és továbbra is számítok annak a kommentjeire, akik velem maradtak! 

További szép estét,

Cat.xoxo

7 megjegyzés:

  1. Első komíííí :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúú annyira örülök, hogy újra vagy!Remélem mostantól rendszeresen hozod majd a részeket.És szerintem nagyon jó lett ez a rész is!Bár ez tőled természetes!
      Puszíí!
      Egy nagyon lelkes olvasód! :))))))

      Törlés
    2. Szia:)
      Huu, hát jó is újra itt:)) Én is remélem, legalábbis igyekszek majd:)) Köszönöm, bár szerintem kicsit összecsapott,de örülök hogy így látod:))
      *puszi*
      Haha, szeretem a lelkes embereket:DD

      Cat.xoxo

      Törlés
  2. Szia! :) Nem gond, hogy nem hoztál előbb, és ez is jó, mint mindig! :P Viszont. Mikor hozol új rész??? :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen:) Kicsit aggódtam, hogy a hosszú késés miatt mi lesz:D
      Új rész...hmmm...nem tudom, amikor megszán a lélek és ihletet csen belém, ami remélem minél hamarabb lesz:) Amennyire tanulás mellett megy, sietek:D

      Cat.xoxo

      Törlés
  3. Szia! Az első pillanattól kezdve megfogott a bologod! Nem tudtam abba hagyni az olvasást, de most kénytelen voltam:c mikorra várható a következő rész?:)

    ~GreyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Ennek nagyon örülök:)
      Miattad jutott eszembe, hogy neki kéne kezdenem írni egy új részt, ugyhogy köszönöm szépen, hogy kommenteltél:)) Remélem az új rész is tetszik, egy kis visszaemlékezéssel:)))
      u.i.:Boldog Karácsonyt!:)

      Cat.xoxo

      Törlés