2015. március 9., hétfő

23.

Egy kis idő múlva elindultam felfelé, hogy megnézzem mi van Harryvel és Liliannel. Először Harryhez néztem be, de már nem volt ott. Gondolataim beindultak, miszerint az egész csak álom volt és Harry immár semmivé lett, de rögtön Lillian szobájához futva megpillantottam a göndört, amint épp a lány kezébe hajtva fejét alszik békésen. Talán még aranyosnak is neveztem volna a látványt, de nem érzek semmit hosszú évek óta.
Egyszer csak Lillian szempillái megemelkedtek, majd első pillantásával a kezébe alvó göndört ajándékozta meg. Lágyan elmosolyodott, majd másik kis tenyerét is Harry fürjei közt tüntette el, apró finom mozdulatokkal simogatta őt, néha meg-megcsavargatta ujjai közt a göndör tincseket.
Valamit éreztem, hogy kezd megmozdulni bennem, olyan ismerősnek tűnt minden, elképzeltem a régi időket, amik mintha tegnap lettek volna, de újból láthattam. Lelki szemeim előtt lebegett Harry és Lisa képe. Egy másodpercre mintha tudtam volna értékelni a pillanatot, mintha éreznék.
Megköszörültem a torkom, ezzel elrontva mindent, mire Lillian rám kapta a tekintetét és azzal a gyorsasággal húzta el simogató kezét a Harry tincsei közül. Ijedt tekintete ösztönzött arra, hogy merev legyek ismét és a hangom semmi lágyságot ne rejtsen.
Arcvonásai meglágyultak ahogy ráeszmélt ki áll vele szemben.
-Sikerült - mosolyodott el boldogan.
Előrébb lépdeltem és nekidőltem a falnak, kezeimet összefontam a mellkasom előtt, majd komoran tekintettem rá.
-Még szép, tökéletesen állítottunk össze mindent, még egy tyúk is megtudta volna csinálni - horkantam fel.
A mosoly eltűnt az arcáról. Tudtam hogy megbántottam, de tőlem nem lehet többre számítani, valamiért nem tudok vele kedves lenni.
-Még mindig tapló vagy, jó tudni - konstatálta és tekintetét elvezette rólam.
Nem mintha számított volna nekem a véleménye, de mégis megfeszültem a rólam alkotott véleménye hallatán. Persze sejthettem volna, hogy így véli, mert ilyen is vagyok vele.
Hallottam messziről Zoé magassarkújának kopogását, ahogy felfelé tart a lépcsőn, majd lassan meg is érkezett közénk. Karjával belém kapaszkodott és nekem dőlt, s cicához hasonlóan dörgölőzött nekem, amitől valami lágy és kellemes érzés töltött el, nem tudtam ennyi mindent hova tenni egyszerre. Túl sok minden kavargott benne ahhoz, hogy én mindennel meg tudjak birkózni. Öregnek éreztem már magam, mintha egy hosszú fárasztó fizikai munkával telt nap után hazaérsz és egyszerűen kedved támad lepihenni, én is így éreztem. Minden elrendeződött, soká éltem már, csak el akartam tűnni, megszűnni létezni.
Zoé finom karamella illata zökkentett ki gondolatmenetemből, amiből következtettem hogy megint csak eltúlozta azt a parfümöt.
-Most már ténylegesen egy család vagyunk Lou - suttogta a mellkasomba.
Kezemmel óvatosan simogattam a haját, ami selyem finomsággal terült vállára. Valóban úgy éreztem teljes a család.

***

-Hé. a dohányzóasztalt vigyétek hátrébb fiúk. Nem, nem, kicsit előrébb! Ó, úgy pont tökéletes! - utasítottam őket, majd egy cuppanóst adtam Louisnak és Lillianhez mentem a konyhába, hogy mire jutott a katalógusokkal.
Egy csésze kávéval a kezében lábát lógatva lapozgatta azt és a jobb kezében a tollal babrált, néha egy-egy kérdőjelet firkantott a lapra.
-Hogy megy? Most a konyhabútorokat nézed? - lestem a katalógus címlapjára.
Homlokráncolva szemlélte az egyiket, majd hirtelen elnyílt ajkakkal felnézett rám.
-Ümmm, ja. Természetes gránit, márvány, vagy Corian munkalapra szavazol?
-Gránit lesz a nyerő, az sokkal szebb - jegyeztem meg.
-Oké.
Jegyzetei fölé hajolt, majd lelkesen leírta a választott anyagot. Harry közben a konyhaajtó keretének két oldalán megtámaszkodva lesett be kíváncsi tekintettel.
-A boros poharak is a padlásra mennek egyenlőre?
Bólogattam.
-Persze, hát most nem tudjuk hova tenni, majd lehozzuk.
-Egyébként miért is kell ez a nagy felhajtás? - toppant be Louis és a hűtőből előhalászott egy vértasakot, majd lazán felült a konyhabútorra és kortyolgatta a mélyvörös folyadékot.
-Tudod ha nem élnénk olyan nagy sötétségbe és rendetlenségbe, akkor nem lenne ez. Néha be kell újítani, különben belefásulunk ebbe és örökre ugyanabba az unalmas környezetben élünk. Siralmas! - ecseteltem neki újból, mert egyszerűen nem tudja felfogni hogy mostanság mire vagyok ilyen jó kedvű, pedig egyértelmű, Lounak is sokkal jobb kedve van, akármennyire is nem akarja bevallani.
Szeretem őt, úgyhogy tudom mindegyikőnknek az lesz a legjobb ha kicsit alakítunk magunkon, egyrészt, jobban tudunk haladni a civilizált világgal és sokkal jobban beolvadunk közéjük.
Liamnek és Niallnek is nagyon tetszett ez az ötlet, Suzie is sokkal tevékenyebb volt, Zayn is elősegíti a kommunikációs készségét, hogy minél jobban haladjunk azzal, hogy megszólaljon. Eddig még sikertelen, Sue nagyon nem akar megszólalni, de mindent megteszünk.
Hirtelen megéreztem egy külsős jelenlétét a környéken, éreztem hogy ide tart. Tartásom feszült lett és ahogy láttam ezzel nem csak én vagyok így, egyedül Harry és Lillian nézett ránk furcsán hogy mi van.
-Mi történt? Hallottatok valamit? - kérdezett rá Lillian.
Bólintottam, már hallottam ahogy a terasz fapadlója megnyikordul ahogy rálép és utána a csengő hangja.
Louisra néztem, Liam és Niall egyszerre süvítettek be a konyhába hogy most mi legyen.
Nagyot sóhajtottam.
-Menjünk és fogadjuk a vendégünket - jelentettem ki.
Egy vérfarkas az, tisztán éreztem a szagából, mint az embereknek az erős ázott kutya szag, olyan volt ez nekünk, kissé sem vonzó. Féltem hogy nézeteltéréseink keletkeznek ismét ha ide jön egy a fajtájukból.
Zayn nyitott ajtót és amikor megláttam ki az, nem kicsit lepődtem metg.
-Hannah? - suttogtam alig hallhatóan.
-Lillian itt van? - kérdezte határozott hangnemben. Éreztem hogy a szándékai tiszták és erősek.
A srácok megfeszültek és Louisra néztek, aki rám, hogy ha már így tudom a nevét, akkor nyilván ismerem és hogy biztonságos e.
Biccentettem.
-Gyere beljebb!
Keresztbe fontam karjaimat a mellkasom előtt és a konyha felé vezettem.
Hannah és Lillian azonnal egymás ölébe borult és ölelgették egymást.
-Jézusom de rég láttalak, mi van veled? - nézett rá nagy szemekkel Lili amikor elengedték egymást.
-Mi az hogy mi van velem?!! Egy hónapja felém se néztél!! Apádtól tudtam meg ma hogy mi van veled, egy-két hete nyomod nem láttam!
Lillian megbánva nézett a padlóra és szóra nyitotta száját.
-Volt egy kis dolgom, most minden kissé felgyorsult körülöttem, úgy érzem ez nem is valós, mintha ez az egész álomvilág lenne.
Eszembe jutott amikor az apjával beszéltünk, hogy megvan a lánya és az a meghitt pillanat amikor tegnap egymásnak estek, mindkettejük szeméből úgy folyt a könny, mintha a Niagara vízesést láttam volna. Az apukája agyon puszilgatta és annyi aranyosat mondott neki, hogy egy pillanatra éreztem, elgyengülök a gyönyörű pillanatok láttán. Mi nekünk is úgy hálálkodott, mintha a belsőszerveit hoztuk volna meg, de nem egészen, csak az élete értelmét. Megegyeztünk Lilliannel, hogy otthon maradhat, de minimum két naponta be kell néznie hozzánk, meg folyamatosan figyeljük a házát felváltva. Mindenki érzi, hogy itt a legnagyobb háború fog bekövetkezni amit valaha a természetfeletti világ láthatott.
-Jó, nekem is voltak hosszas programjaim ami miatt nem tudtam bemenni egy-két napot a suliba, de azért szóltam volna fordított esetben, hogy még élek, ne aggódj - vetette szemére Hannah.
-Oké-oké, megértettem - mosolyodott el, majd újra keblére vonta barátnőjét.
Mintha Lisát, Suziet és engem ábrázolnák ketten, a megtestesült tökély barátság, persze amíg fel nem borult minden fenekestül.
Hannah nagy nehezen megbocsátott neki, majd Lillianről elvezetve a tekintetét, észrevette Harryt. Hosszasan pásztázta, azt hittem neki fog esni a torkának, úgy nézte.
-Azt hittem csak a mesékben létezel Harold - irányította felé mondanivalóját.
-Hát amint láthatod, nagyon is valós vagyok. De ha már így te tudod a nevem, én még nem hallottam a tiéd.
Hannah mint valami ragadozó úgy vetette rá magát Harryre, persze csak átvitt értelemben.
-Hannah vagyok, vérfarkas.
-Én Harry, az istenien szexi szinte már félisten pasi - vetette rá kétszáz wattos mosolyát.
Hitetlenkedve forgattam a szemem saját maga jellemzésén, nem változott semmit.
-Örülök a találkozásnak istenien szexi szinte már félisten pasi - nevetett harsányan Hannah.
Nem mindenki vette észre, de ami közben Hannahval beszélt, mindvégig a fülig pirult Lilliant nézte. Olyan aranyosak voltak, éreztem a történelmet újra megismétlődni.
-Mi sok dolgod volt vérfarkas? - kevésbé sem kedves szólalt fel Zayn. Ő az aki teljes mértékben elutasítja Hannah fajtáját.
Mintha most pörgött le volna benne az egy hét történései, úgy kerekedtek ki a szemei és azonnal Lillian mellett termett és közel hajolt hozzá.
-Mit tudsz anyukádról?
Úgy kérdezte mintha ezen múlna az élete, olyan fontos lenne ez. Nem is tudtam mire céloz.
-Mmmiért mi van vele?
-Csak válaszolj, mondott valaki valamit is?
-Igazából nem nagyon jutott rá időm, hogy utána kérdezzek mi történt vele, meg apu sem említett semmit, gondoltam még mindig ugyanolyan mozdulatlan.
Hannah olyan nagyot nyelt, hogy azt hittem az egész szájpadlása lecsúszott a torkán.
-Anyukád eltűnt..
Erre már én is felfigyeltem, beleértve mindenkit a helyiségben.
-Mi az hogy eltűnt? - érdeklődött Niall, hát igen, nem sok mindent tudunk Lillianről.
Lili felé irányult mindegyikőnk figyelme, szegénykém azt sem tudta hogy vegye a levegőt, nyilván valami olyan történt amit mi ha tudjuk, akkor sem érthetjük meg. Tévedtem.
-Általános iskola vége óta van kómában és azóta nem kelt föl, most meg....ez lehetetlen, mégis hova? Hogyan? - képedt el teljesen a lány.
Végszóra újra megszólalt a csengő, annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, meg az új információkba, hogy észre sem vettük, hogy jön valaki, pedig az aurája ugyanúgy Lillianéhez hasonlóan emelkedett ki, a legősibb ellenség jött látogatóba, csak azt nem tudni milyen kellemes lesz.
Másodpercek töredéke alatt termettünk az ajtó előtt, megfontoltam egy olyan ajtó vételét amin ki lehet nézni egy kis üvegen, mert most nem állnánk itt így, felkészülve akár a harcra. De nem, egyedül volt, így nyilván nem harcolni akar és ha ide merészkedett egy vámpírtanyára, nyomós oka lehetett rá.
Intett Louis Liamnek hogy nyisson ajtót, aki megfontoltan, lassan nyitotta azt ki.
Meglepettségem a százára duzzadt. Szemöldököm felfelé ívelt és a számat ravasz mosolyra húztam.
-Greg?

Sziasztok!
Igen, tudom mennyit késtem vele, sajnálom... De senkiben ne merüljön az fel, hogy abbahagyom a blogot, nem, dehogyis, hülyeség! Úgy érzem kicsit elszaladt velem a ló mostanában, majd elmúlik. A részről annyit, hogy hát igen, nem így terveztem, egyébként nem sokára, vagyis a következő részben romantikus szálak bontakoznak ki, még nem mondhatom el kikről, de azzal igyekszem, ha nem szerzek rossz jegyet, ami a német átlagom/tehetségem tekintetében nehéz lesz, akkor hétvégén neki kezdek. Addigis legyetek rosszak, de csak mértékkel!

Cat.xoxo

18 megjegyzés:

  1. Áááá
    Úristen!!
    Már nagyon vártam ezt a részt!
    Magyon várom már a következőt is!!!
    Per-fect lett ez a rész!
    Amikor kopogtak őszintén szólva mindenkire gondoltam csak Greg-re nem!
    Azt hittem hogy esetleg Lilliana anyukája vagy apukája lesz.
    De Greg mit akarhat??
    Ja már tudom!!
    Egyébként akkor ezke szerint akkor nemcsak nekem "perfect" a nyelvtudásom.
    Siess lécci a kövi résszel!
    Imádom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Hát igen, Greg sok mindent akar majd, bőven lesz köze a közelgő bonyodalmaknak hozzá. Lillian anyukája még nagyon nagyon sok rejtélyt tartogat, ami talán pozitív talán nem;)
      Hát igen, a német...drukkolj, hogy jó dogát írtam tegnap!:D Te is légy ügyes!:)

      u.i.:Köszönöm a sok szép jellemzést a történettel kapcsolatban!:)

      Cat.xoxo

      Törlés
  2. Szia júj nagyon vártam a részt drága kedves Fannival agyon izgultuk magunkat és nagyon jó lett annyira várom a kövit és hát most még Greg is szóval úú :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Haha, ez aranyos:)
      Úgy látom Greg tényleg mindenkit kíváncsivá tett:D
      Igyekszem a következő résszel:)

      Cat.xoxo

      Törlés
  3. ÚÚÚÚ imádom ezt a blogot, az egyik legeslegnagyobb kedvencem. Annyira örültem amikor láttam hogy van új rész. Ez a rész (csakúgy mint a többi) szuper lett és izgi, fantasztikusan írsz. Kérlek siess a kövivel, mert nem tudok sokáig várni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Köszönöm szépen, örülök hogy jót alkottam ismét:)
      Igyekszem a kövivel:D

      Cat.xoxo

      Törlés
  4. Uuu.. köszi Kata.. Erre vártam egész idáig :3 Örülök, annak amit az előző részhez írt komimhoz írtál...nagyon megahtott:)
    Na hamar kövit, mert nagyon a szívemhez nőtt! :")
    xxFanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Haha, hát igen:D Igyekszem nem ennyit késni :D

      Cat.xoxo

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Szia. Jézusom, de régi komment. Nem tudom mit írjak, de köszönöm hogy elolvastad ezt a részt és nem tudnék felhozni semmiféle mentséget hogy miért ennyi ideig tartott :)

      Cat.xoxo

      Törlés
  6. Szia csak most kezdtem el olvasni és le sem bírtam tenni! Ügyesen írsz! Mikor lesz új rész, mert nagyon érdekelne a folytatás! :)
    Csak így tovább, ügyesen!
    Puszii :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Köszönöm hogy írtál kommentet, nagyon örülök hogy tetszik a blog és köszönöm a biztató szavakat :)

      Cat.xoxo

      Törlés
  7. szia! Mikor lesz új rész?:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, tudom hogy sok időt kihagytam...nem ment úgy.

      Cat.xoxo

      Törlés
  8. Szia! Nagyon imadom a blogodat eddig az osszeset olvastam mar. Biztos vagyok benne,hogy egy blog irasa nagyon nagy es nehez feladat! De ugy gondolom h nem 4 honaponta kellene reszt feltenned . Ezzel megvarakoztatsz es el is veszthetsz sok olvasot! Es en ezt csak kritikanak szantam es nem sertesnek mert kozlom en ilyet vagy hasonlot meg csak irni sem tudnek. Remelem veled minden rendben! Puszi:Timi 😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia timike! :)
      Az összes blogomat olvastad?? Ha tényleg így van, nagy taps neked, én nem bírnám elolvasni őket.><
      Teljesen igazad van és ezekkel én is tisztában vagyok. Valójában nem tudok mit felhozni mentség gyanánt, de nem is szeretnék, mert tényleg nem írtam. Nem ültem le, nem is gondolkoztam a blogon, és ez mindegyik blogommal így van. Pedig sok alkalmam lett volna, amikor unatkoztam, csak nem volt kedvem és ezzel nektek is rosszat tettem, tudom.
      Dehogynem, tudnál biztosan jobbat is írni, bárki tudna, de köszönöm szépen, nagyon jól esett :)

      Cat.xoxo

      Törlés
  9. Szia, mikor lesz új rész? *lö kíváncsi vagyok* (igen, ez közérdekű) :‘)
    Ééééééééés mééééég mimdiiiiiig imádooooooom a blogodaaaaaat <3. °.° ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ma, de nem vagyok biztos benne hogy sikerült most a 24. részt jól megírnom ennyi idő tán :)
      Nagyon szépen köszönöm :)

      Cat.xoxo

      Törlés